A citrusok közé nagyon sok faj, azon belül megszámlálhatatlan fajta tartozik, és a legváltozatosabb formákkal, színekkel, és ízekkel találkozhatunk köztük. Ezek a növények olyan mértékű nemesítésen, és természetes kereszteződésen mentek át az idők során, hogy az alapfajok, melyekből létrejöttek a jelenleg létező hibrid fajták, sok esetben nehezen meghatározhatók. De azt tudjuk, hogy eredetileg Délkelet-Ázsia szubtrópusi, illetve magasabban fekvő, hegyvidéki trópusi területeiről származnak, és innen kerültek ókori kereskedők közreműködésével a Közel-Keleten át Európa mediterrán térségébe és Észak-Afrikába. Ennek legkorábbi bizonyítéka néhány, időszámításunk előtt 1200-ból származó citrusmag volt, amiket Cipruson találtak.
Bár vannak köztük fogyaszthatatlan termésű fajok, melyek kizárólag díszítőértékkel bírnak, tipikusan azonban gyümölcstermő haszonnövények is egyben. Sok citrus rendelkezik kisebb-nagyobb tövisekkel. Örökzöld növények, télen-nyáron gyönyörködhetünk fényes zöld leveleikben, melynek a nyelén gyakran „szárnyak” (fillodiumok) találhatók, ezeket nevezzük „gatyás levélnek”. Ezek hiánya, vagy megléte, illetve mérete fajfüggő, fontos határozóbélyeg. A citromnak, a mandarinnak, a klementinnek, és a kumkvatnak egyáltalán nem gatyás a levele, a narancs levélnyelén van egy kis szárny, a grapefruitén nagyobb, a pomelóén pedig még nagyobb.
Fehér virágai magányosan, vagy bugában nőnek, rendkívül illatosak, kétivarúak. Vannak évente egyszer, télen termést érlelő fajták, de vannak olyanok is, melyek egész évben, több hullámban hoznak gyümölcsöt, és egyszerre vannak a fán virágok, kis terméskezdemények, és érett termések. Az érett gyümölcsök jellegzetes színét itt Európában a hideg okozza. Ahogy a hőmérséklet ősszel csökkenni kezd, és bejönnek az első hideg éjszakák, úgy kezdenek el színesedni.
Ma a legnagyobb termesztőkörzetek Brazíliában, Kaliforniában, Kínában, és Mexikóban találhatók, Európán belül pedig nem meglepő módon Spanyolország, Olaszország, és Görögország a legnagyobb termelők. Mivel a gyümölcsök nem utóérők, így csak éretten szüretelhetők le. Ahhoz, hogy ebben az állapotában elviseljék az akár több ezer kilométeres szállítást, a héjukat különféle vegyi anyagokkal kezelik, emiatt a boltban vásárolt gyümölcsök héja nem használható fel ízesítésre.
Igényei, termesztése
Savanyú, 5-6 pH-értékű, jó vízgazdálkodású talajt igényelnek, a pangó vizet nem tűrik, erre különösen a teleltetés során, a nyugalmi időszakban kell odafigyelni. A tápanyagok közül magas a vas igénye, azt viszont csak akkor tudja felvenni a talajból, ha az elég savanyú. Teljes napot, vagy félárnyékot igényelnek, teljes árnyékban, illetve szobában nem érzik jól magukat.
A szaporítás oltással, vagy szemzéssel történik, mivel az elvetett magokból fejlődő fákon csak nagyon hosszú idő után (akár 15, vagy több év) lesz termés, és nagy valószínűséggel az sem olyan lesz, mint amilyen gyümölcsnek a magját elvetettük. Oltani lehet az ilyen magoncokba is, de általában a vadcitromot (Poncirus trifoliata) használják alanyként. Dugványozással a legtöbb citrusféle nem szaporítható, kivételt képeznek ez alól a citromok, és a cédrát. Ekkor az oltáshoz hasonlóan fajtaazonos növényt kapunk, tehát pontosan olyan gyümölcsöt fog teremni, mint amiről szaporítottuk.
Betegségek
A citrusoknak nincsen komoly, baktériumok, vagy gombák okozta megbetegedése, inkább a kártevőkre kell figyelni, közülük is a takácsatkák, és a pajzstetvek okozhatnak gondot, de ezek is leginkább a teleltetés során, nem a vegetációs időszakban. Ezért is fontos, hogy mielőtt bevisszük a növényeket a telelőhelyükre, tüzetesen vizsgáljuk át, mert egy benti térben, egy egyéb növényekkel telezsúfolt helyen sokkal problémásabb a védekezés, mint kint a szabadban. Ott még lepermetezhetjük a fákat atkaölővel, illetve rovarölővel, ha komoly a fertőzés (persze szem előtt tartva az élelmezésügyi várakozási időt, tehát ha 1-2 hét múlva szeretnénk gyümölcsöt szüretelni valamelyik fáról, akkor már ne használjuk semmilyen vegyszert, legfőképp felszívódót).
Ha a fák levelén valamilyen elváltozást tapasztalunk, annak inkább élettani okai lehetnek. Vagy valamely tápelem hiánya (színbeli változás), vagy más környezeti tényezők, például szárazság (felfelé kanalasodnak a levelek, hogy csökkentsék a párologtató felületet, illetve a gyümölcsök is elveszítik feszességüket, kissé puhává válnak), vagy túlöntözés (levelek fonnyadnak, száradnak, de a fán maradnak). Ez utóbbi viszont csak télen releváns, nyáron lehetetlen túlöntözni őket, hiszen nagyon gyorsan szárad a talajuk.
Teleltetés
Tavasztól őszig nem igazán szokott gond lenni a citrusokkal, ilyenkor könnyen tarthatók. A citrustartás legfőbb nehézségét az adja, hogy a teleltetés során sokan nem tudják biztosítani a növényeik számára a megfelelő körülményeket. Márpedig ha valami nem megfelelő számukra, azt rögtön kisebb-nagyobb mértékű levélhullással jelzik, szélsőséges esetben pedig el is pusztulhat a fa.
A legtöbb citrus hidegtűrésének alsó határa a -6 fok, ez alatt már károsodhatnak a jól beérett hajtások is. Van néhány ennél is jobb hidegtűréssel rendelkező citrus, mint például a Meyer citrom, a Satsuma mandarinok, a Thomasville citrangequat, vagy a Yuzu, melyek a rövid ideig tartó -10-12 fokot is túlélik, de azért őket is ajánlatos védett helyre vinni télire. Nagyon fontos azonban, hogy ne várjuk meg ezzel a tűrőképességük alsó határát, mert ha mondjuk a -2 fokról bevisszük a telelőhelyre, ahol 15 fok van, akkor a hirtelen hőmérsékletváltozásra levélhullással fog regálni. Minél nagyobb a hőmérsékletkülönbség, ami hirtelen éri a növényt, annál nehezebb lesz számára az alkalmazkodás. Tehát próbáljunk minél kevesebb stresszt okozni oly módon, hogy akkor visszük be a fát, amikor a kinti, és a teleltetőhelyen fennálló hőmérséklet nagyjából azonos. Ha egy 16 fokos előszobában tudjuk csak tartani télen, akkor mondjuk októberben vigyük be egy szép napsütéses napon, mikor nagyjából kint is még eléri a hőmérséklet ezt az értéket. Ha viszont csak egy 20 fokos szobában tudjuk átteleltetni (ami egyébként nem ideális), akkor már szeptember végén vigyük be növényünket.
A téli időszak során, ha szakszerűen teleltetjük, az alacsony hőmérséklet hatására a fa anyagcserefolyamatai lelassulnak, növekedése leáll, tápanyagfelvétele megszűnik. A teleltetőhely ideális hőmérséklete 0 és 10 fok között van, ennél melegebb lehetőleg ne legyen. Ebben az időszakban szigorúan tilos tápozni a növényt, mert nem tud vele mit kezdeni. Ugyanez vonatkozik a túl sok vízre is. Felesleges, sőt nem szabad túl gyakran öntözni télen, hiszen a környezet alacsony hőmérséklete miatt egyrészt a növény is sokkal kevesebbet szív fel a talajból, mivel sokkal kevesebbet párologtat (transzspiráció), másrészt a közvetlenül a talajból történő párolgás (evaporáció) is drasztikusan csökken. Az a jó megoldás, ha figyelemmel kísérjük a talaj állapotát, és ha azt látjuk, hogy a felső pár centimétere teljesen száraz, akkor adjunk neki egy-két deciliter vizet (a konténer méretétől függően). Egy másik jele annak, hogy öntöznünk kell, hogy az esetlegesen a fán fejlődő gyümölcsök kissé megpuhulnak, elveszítik keménységüket. Lényeg, hogy ne legyen folyamatosan nedves a közeg, mert az szinte biztosan gyökérrothadáshoz vezet az oxigénhiányos talaj miatt, ami pedig a növényünk halálát okozza. Ezt abból lehet észrevenni, hogy a levelek elkezdenek fakulni, fonnyadni, sárgulni, majd maguktól, vagy a legkisebb érintésre lepottyannak. Ezután a hajtások, vesszők is elkezdenek elhalni, megfeketedni. Ez utóbbi már előrehaladott gyökérelhalásra utal, és a növény nagy valószínűséggel nem fogja megérni a tavaszt. Ha azonban még csak a leveleken látjuk a túlöntözés jelét, akkor emeljük ki a növényt a konténerből, hogy minél nagyobb felületen tudjon száradni a földlabdája. Hagyjuk jól kiszáradni, majd helyezzük vissza a konténerbe, és ezután sokkal mérsékeltebben locsoljuk.
Másik hiba, ha túl meleg helyen, például egy 20 fokos szobában próbáljuk meg telelteni a növényt. Ebben a melegben a fa életfunkciói nem lassulnak le, továbbra is növekedne, azonban a rendelkezésre álló fény jóval kevesebb lesz télen, mint a vegetációs időszakban volt, ezáltal nagyon halvány, etiolált, megnyúlt hajtásokat fog hozni a növényünk. A rendelkezésre álló tápanyagokat nem fogja tudni jól felhasználni, mivel a kevés fény miatt a fotoszintézis nem tud hatékonyan működni. Ebből következik, hogy minél melegebb helyen tudjuk tartani télen a növényt, annál több fényre lesz szüksége, és minél hidegebb helyen, annál kevesebbre. Ha egy 0 fokos pincében helyezzük el, gyakorlatilag teljes sötétéségben is elvan tavaszig.
Mint említettem, a gyümölcsök színeződését is a hideg váltja ki, ami így meleg teleltetésnél nem fog megtörténni, és a jövő évi termésre is rányomhatja a bélyegét a nyugalmi időszak hiánya, amire egyszerűen szüksége van a legtöbb citrusnak (kivéve a pomelót, hiszen ő egy trópusi citrusféle, egész évben meleget igényel).
Tél végén sok citrustulajdonos türelmetlenül várja, hogy végre kitehesse növényeit, hogy azok napfürdőzhessenek a hosszú nyugalmi időszak után. Ilyenkor azonban vigyázni kell, hogy ne tegyük rögtön a tűző napra a fákat, hanem szoktassuk hozzá őket, különben akár fél óra alatt is csúnyán megég a levelük, hiszen elszoktak az UV-sugárzástól. Tegyük először árnyékba egy hétre, majd félárnyékba, ahol csak szórt napfény éri, és csak azután tegyük a tűző napra.
