Az indián banán vagy paupau egy manapság még nem annyira széleskörben elterjedt, de egyre ismertebb egzotikus gyümölcs, aminek a termesztésével egyre többen megpróbálkoznak. Ez nem is csoda, mivel rendkívül jó hidegtűréssel rendelkezik, így hazánkban is biztonsággal nevelhető (nyugalmi állapotban -30 fokot is kibír), kártevője, betegsége egyelőre nincs, így permetezni nem kell, nagyméretű gyümölcsei pedig rendkívül ízletesek.
Jellemzői
Ez az Észak-Amerika mérsékelt övi területeiről származó, viszonylag kistermetű fa, vagy bokor 4-6 méter magasra nő, és keskeny kúp alakú koronát nevel. Lomhullató, levelei nagyméretűek (20-30 cm hosszúak), fényes zöldek, ősszel pedig gyönyörű aranysárgára színeződnek, így dísznövénynek sem utolsó. Különlegessége, hogy tavasszal már azelőtt virágot bont, hogy az első levelek megjelennének. A virágrügyeket már a virágzást megelőző évben is könnyen fel lehet ismerni, ugyanis sokkal ducibbak, mint a hajtórügyek. Harangszerűen lecsüngő, vörösesbarna virágaiban több magház található, így jó termékenyülés esetén egy virágból akár 5-6 gyümölcs is fejlődhet. Virágzása nagyon elhúzódó, ami előnyös a tavaszi fagyok szempontjából, ugyanis ha az első virágok el is fagynak, újabbak nyílnak. Virágai hímnősek, tehát minden virágban megtalálhatók a termők, és a porzók is. Hosszú karógyökeret fejleszt, emiatt nem javasolt dézsában nevelni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az első pár évben elég vontatott a fejlődése még ideális körülmények között is, azonban ezután jelentősen felgyorsul a növekedése.
Igényei, termesztése
Fényigénye magas, így félárnyékos, vagy napos helyre érdemes ültetni, viszont az első pár évben árnyékolni kell, mert levelei ekkor még érzékenyek az erős UV-sugárzásra. Vízigénye az első néhány évben szintén magas, talaját ne hagyjuk kiszáradni, tartsuk folyamatosan nedvesen. Később már jól tűri a szárazságot, de ha tehetjük, öntözzük rendszeresen. Az enyhén savanyú, semleges talajt kedveli (pH 6-7), így ha kertünk talaja meszes, tőzeg hozzáadásával tudjuk savanyítani. Ezt úgy tegyük, hogy az ültetőgödörből kiásott kerti földet keverjük el a tőzeggel fele-fele arányban, és ezzel a keverékkel töltsük vissza az ültetőgödröt. Mielőtt azonban ezt megtennénk, szórjunk a gödör aljába szerves trágyát (ÉRETT istállótrágya, vagy komposzt), erre pár centi vastagon a földkeveréket, ezután helyezzük a gödörbe a csemetét, bőségesen locsoljuk be, majd mehet rá a maradék földkeverék. A trágyázást kétévente ismételjük úgy, hogy a fa köré szórt trágyát kapáljuk be a talajba.
Metszésére nem kell nagy hangsúlyt fektetni, leginkább csak a sérült, beteg, illetve a korona belseje felé növő vesszőket távolítsuk el. Az alsó részen lévő ágakat ne távolítsuk el, hanem hagyjuk meg bokros habitusát, mert itt képződik a virágok zöme. Idővel alá kell támasztani, vagy fel kell kötözni egyes ágakat, hogy a termések súlya alatt le ne törjenek. A gyümölcsök akkor tekinthetők teljesen érettnek, mikor maguktól lepottyannak a fáról, és érezhető átható illatuk. Valamennyire utóérő, tehát az érés előtt pár nappal mi is leszakíthatjuk, de ha ezt túl korán tesszük, nem tud rendesen beérni, nem lesz igazán édes. Az érési időszakban érdemes valamilyen puha anyagot teríteni, vagy hálót húzni a fa alá, hogy a magasabbról leeső gyümölcsök ne rocsolódjanak.
Termékenyülési problémák
Mint ahogy már említettem, a virágok hímnősek, tehát minden virágban megtalálhatók a termők, és a porzók is. Ennek ellenére az indián banán egyetlen fajta kivételével önmeddő, azaz két fára van szükség a terméshez, melyek kölcsönösen megtermékenyítik egymást. De még ha ez nem is állna fenn, egyetlen virág akkor sem tudja saját magát megtemékenyíteni, mivel először a termő érik meg, és mire a virágpor is kialakul, a termő már elöregszik, így nem tudja fogadni a pollent, nem tud megtermékenyülni. Azonban a virágzás nagyon elhúzódik, így ha öntermő fajtánk van (Prima 1216), megtehetjük, hogy az egyik virágból egy lágy ecsettel szedünk pollent, amit átjuttatunk egy másik virág bibéjére. De rábízhatjuk a rovarokra is, különösen a hangyák, legyek, és kis hőscincérek vesznek részt a beporzásban. Ha viszont nem az előbb említett öntermékeny fajta van a kertünkben, akkor két különböző fa között kell megtörténnie a beporzásnak, csak így várhatunk termést. Ez lehet két különböző fajta oltvány, egy oltvány és egy magonc, esetleg két magonc, amelyek nem ugyanarról a anyanövényről származnak, bár itt meg kell jegyezni, hogy a magoncok esetében nagyon bizonytalan a termés minősége. Minden esetben az a lényeg, hogy a fáknak különbözzön a genetikai állományuk.
Végeredményben érdemes nemesített fajtákat, oltványokat telepíteni, ezek között van egy öntermékeny fajta is, a Prima 1216, így ha ezt választjuk, nem kell több növényt ültetni. A magoncok is teremhetnek, de jóval később, és a gyümölcs minősége bizonytalan (kicsi, kevés gyümölcshús sok maggal), valamint a beporzáshoz mindenképpen kell lennie egy másik példánynak a közelben.
Beltartalmi értékei
Kalóriatartalma alacsony (100 gramm gyümölcs 80 kalóriát tartalmaz), és háromszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint egy alma, emellett gazdag káliumban, és kalciumban. Zsírtartalma alacsony, csupán 1,2 gramm van 100 gramm gyümölcsben, és ugyanennyi fehérje, valamint 20 gramm szénhidrát. Jelentős a mangán-, vas-, réz- és magnéziumtartalma, vitaminok közül a C-vitaminon kívül sok B2-, és B3 vitamin található benne.
Több fajtából is rendelkezem oltványokkal, melyek IDE kattintva megtekinthetők.
