A káki (Diospyros khaki) őshazája Délkelet-Ázsia, India, Kína és Japán magasabban fekvő, hegyvidéki területei, de mára már világszerte megtalálható a szubtrópusi, trópusi hegyvidékeken 1000 méter felett, valamint a mediterrán területeken, de a mi éghajlatunkon is biztonsággal termeszthető. Elnevezése megtévesztő, ugyanis semmi köze sem a datolyához, sem a szilvához. Itt meg kell jegyeznem, hogy létezik egy másik faj, a virginiai datolyaszilva (Diospyros virginiana), amely Észak-Amerikából származik, és amelyet gyakran tévesen szintén kakinak neveznek. Bár közeli rokonok, a két növény nem egy és ugyanaz, így a datolyaszilva elnevezés az, ami mindkét fajra használható.
A káki jellemzői
A káki (D. khaki) legfeljebb 15 m magas, lombhullató, gömbölyű, laza koronájú fa. Nagyméretű levelei (akár 25 x 10 cm) bőrneműek, elliptikusak vagy tojásdadok, a színén fényes sötétzöldek, és lombhullás előtt sárgára vagy narancsvörösre színeződnek. Növekedésben lévő fiatal hajtásainak vége lefelé hajlik. Egyivarú, csüngő, zöld, vagy sárgás virágai kis méretűek, jellegtelenek, az azévi hajtások levélhónaljaiban jelennek meg. A virágzás május-júniusban történik.
Termése csüngő, alakja, és mérete erősen fajtafüggő, de általában széles-gömbölyded bogyó, és gyakran gyengén négyszögletű. A megnagyobbodott, széles, 4 cimpájú csésze megmarad a termés alapi részén. A terméshéj vékony, sima, fényes, megérve sárga, narancsszínű vagy vörös. A lédús, kezdetben szilárd, éretten lágy, sárga, narancsszínű vagy vörösesbarna terméshús a teljes érettség előtt nyersen a legtöbb fajta esetében élvezhetetlen, keserű, erősen csersavas és összehúzó hatású. Van néhány fajta, amelynél a még kemény gyümölcs is csersavmentes, ilyen például a Jiro, a Hana Fuyu, és az O’Gosho. Van továbbá egy-két olyan fajta is, amik csak akkor csersavmentesek keményen, ha megtörtént a beporzás, ilyen a Vaniglia és a Chocolatino. Csersavas fajtáknál az érett, lágy állapotban a csersav már részben vagy teljesen eltűnik; a bogyó édes ízűvé és zamatossá válik. Sok fajtája termékenyülés nélkül terem (partenokarp), ezek gyümölcsében nincsen mag, a termékenyült virágból kialakuló bogyóban viszont 4-8 ovális, 2 cm-es barna mag van.
A káki termesztése, igényei
Szaporítása szemzéssel, vagy oltással történik, mert a magoncok nem adnak fajtaazonos gyümölcsöket. Saját magoncába, valamint a lótuszszilva (Diospyros lotus), illetve a virginiai dtolyaszilva (Diospyros virginiana) magoncaiba oltják, és az oltás utáni 2-3 évben terem először.
Teljes napfényt igényel, talajtípusra közömbös, és bár megél sovány talajon is, de tápanyagigényes, a jól trágyázott, szellős talajokat szereti. Vízigénye közepesnek mondható, de meghálálja az öntözést. Télállósága fajtafüggő, de a legkevésbé hidegtűrő fajták is (pl. a spanyol Rojo Brillante) −20 °C-ig télállóak, viszont fiatal korban a töveket ajánlott takarni. A gyümölcsök októberben, a lombszíneződéssel egyidőben kezdenek el színesedni. Már ekkor leszüretelhető, de utóérés nélkül nagyon magas a csersavtartalma, ezért fanyar ízű, élvezhetetlen. Ezért vagy a fán kell hagyni teljes érésig (viszont az első fagyok előtt mindenképpen le kell szüretelni), vagy az éretlenül leszedett, de már színesedő gyömölcsöket utóérlelni kell. A teljesen érett gyümölcs nagyon édes, puha, zselés, állaga a lekvárhoz hasonlít. Félbevágás után kanállal kikanalazható. Éretlenül leszedve hűvös, sötét helyen hónapokig eltartható. Növényvédelmet nem igényel.
A virginiai datolyaszilva jellemzői
Az alapfaj a kákihoz hasonlóan közepesen méretű, terebélyes koronájú fa. Különbség viszont, hogy hajtásai fiatalon szőrösek, levelei kisebbek (6–14 cm). Kérge kemény, sötétbarna, fekete, apró szögletes lemezekre repedezett. Kétlaki, tehát külön fákon találhatók a termős, és porzós virágok. A porzós virágok 1 cm hosszúak, a termősek 1,5 cm-esek, júniusban nyílnak. Fehér, vagy zöldessárga virágai jelentéktelenek. A termő egyedei sárgáspiros, naspolya nagyságú, 4 cm-es gyümölcsöt nevelnek, melyek gömb vagy ovális alakúak. A bogyó vékony héja alatt puha, kásás hús található, mely éretlen állapotába csersavas, összehúzó hatású, de teljesen megérve nagyon kellemes ízű, édes. 2–3 darab barna, 7–10 mm-es fényes mag van a termésében.
A szelektált virginiai szilva fajták (pl. Maeder, Prok), illetve a virginiai szilva, és az ázsiai datolyaszilva (káki) keresztezéséből előállított fajhibridek (pl. Gora Goverla, Dar Sofievki, Nikita’s Gift) jobb télállósággal rendelkeznek a nyugalmi időszakban, és tavasszal később indul meg bennük a nedvkeringés, később hajtanak ki (amennyiben D. virginiana alanyra vannak oltva), így a tavaszi fagyok is kevésbé károsíthatják, mint a tisztán ázsiai datolyaszilva fajtákat (pl. Rojo Brillante, Costata).
Beltartalmi értékei
Teljesen éretten a datolyaszilvák cukortartalma eléri a 17-25%-ot, szervessav-tartalma a 9 százalékot. Csersavon kívül sok citrom- és almasavat tartalmaz. 100 g gyümölcs energiaértéke 70 kalória. Jelentős az A-, C-vitamin tartalma, de van még benne B1-, B2-, és E-vitamin is. Mikroelemek közül kálium, magnézium és jód, jelentős mértékben van jelen a vas, a kalcium, foszfor, kisebb mennyiségben a mangán és a réz; nagy a rost- és a pektintartalma is.
Fajták
Több fajta jó hidegtűréssel rendelkező oltvány kapható nálam, melyek a IDE kattintva megtekinthetők.
