A lisztharmatfertőzés az egyik leggyakoribb növénybetegség, mely támadja a gyümölcsfákat, a zöldségeket, a fűszernövényeket, és a dísznövényeket egyaránt. A betegséget okozó gombának számos nemzetsége és több, mint kétszáz faja ismert, legtöbbjük ektoparazita, azaz a gazdanövény felületén élősködik, nem hatol be a növény szövetei közé. Egész életüket élő, zöld növényi részeken élik le. Éppen ezért fás szárú növények esetében nem öli meg a növényt, viszont jelentősen csökkentheti az adott évben a hozamot, azáltal, hogy a leveleket bevonva akadályozza a fotoszintézist. Ha pedig minden évben erős a fertőzés, az hosszútávon legyengíti a fát. Zöldségek közül a tökfélék (uborka, dinnye, tök), a hüvelyesek (bab, zöldborsó), valamint a paprika és a padlizsán, dísznövények közül a rózsa, gyümölcsfák közül egyes almafajták (különösen a Jonatán és az Elstar), valamint egyes szőlőfajták hajlamosak a fertőződésre.
Kórkép
Megjelenésére akkor van a legnagyobb esély, amikor több hűvös, nedves nap után az idő kissé felmelegszik. Eleinte kicsi, majd egyre növekvő foltokban fehér „por” jelenik meg a levelek felületén, ami nem más, mint a gomba terjedését elősegítő spórák (konídiumok) tömege. Ezután hamarosan sárgás, majd barna színű lesz a levél, végül pedig lehullik. Gyümölcsfáknál, és más virágzó növényeknél ez a bimbó, vagy a virág pusztulásáva is jár, ha a fertőzés virágzáskor támad. Ha pedig a terméseken jelenik meg, azokat tönkreteszi, eladhatatlanok, ehetetlenek lesznek. Almalisztharmat esetén a fertőzött hajtások rövid ízközűek, a levelek keskenyek, hullámosak, a levés színe felé begörbülnek, a levél színén és fonákán finom szürkésfehér, lisztszerű bevonat jelenik meg. Innen indul a későbbi fertőzés. A későbbi fertőzések során a levél enyhén hullámos lesz, színén sárgászöld foltok alakulnak ki, a fonákán pedig szürkés bevonat jelenik meg. A gyümölcs felületén hálózatos parásodás figyelhető meg. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól a vegetáció végéig fertőz.
A fertőzés megelőzése
A fertőzés kivédésének legfőbb módja itt is a megelőzés.
- A lisztharmat fertőzésekkel szemben rezisztens fajták használata. A gombákban bekövetkezett mutációk miatt azonban gyakran a rezisztens fajok is fertőződnek.
- Ültessünk szellősen, napos helyre, ahol mindig van légmozgás. A növények összezsúfolása, az így kialakult magas páratartalom kedvez a betegségek kialakulásának és terjedésének.
- Fontos, hogy reggel öntözzünk, mert így a nap hamar felszárítja a növényen megtapadt vízcseppeket, ami a gomba spórák lételeme, és a délelőtti hőmérséklet emelkedés sem kedvez a gombák elszaporodásának. Mindig a növények tövét öntözzük, ne használjunk permetező öntözést. Így elkerüljük, hogy a spórák (konídium) a vízcseppekben szétspriccelve tovaterjedjenek.
- Korai felismeréskor távolítsuk el a fertőzött leveleket
- A megelőzés és kezelés során a leghatásosabbak a kéntartalmú permetszerek, melyekkel megelőzhetjük a lisztharmat szaporodását, meggátolhatjuk gyors telepfejlődését. Ezek a szerek kontakt hatásúak, nem szívódnak fel a növényben, de nem is kell nekik, hiszen a lisztharmat a levél felületén élősködik.
- Mivel a gombák nagyon érzékenyek a pH-változásra, megpróbálkozhatunk a szódabikarbónás-, vagy ecetes permetezéssel is. Míg előbbi a lúgos, utóbbi a savas irányba tolja el a pH-t. Oldjunk fel egy evőkanál szódabikarbónát 3-4 liter vízben, vagy egy evőkanál ecetet egy liter vízben, majd a tapadás fokozása érdekében adjunk hozzá mosogatószert.
