Blog Málnafa (Maclura tricuspidata)

Málnafa (Maclura tricuspidata)

Ez a Kelet-Ázsiában őshonos növény az eperfa (Morus sp.), és a füge rokona. Hazánkban még kevéssé ismert, pedig mindenképpen érdemes belevágni a termesztésébe, mivel egy igénytelen fáról van szó, aminek nincs kártevője, jól tűri a szárazságot, -20 fokig télálló, és finom gyümölcsöt terem.

Jellemzői

Lassan, hat méter magasra növő lomhullató bokor, de metszéssel fává alakítható. A fiatal növények még nagyon tövisesek, de később már sokkal kevésbé. Metszés közben tapasztalhatjuk, hogy az eperfához, és a fügéhez hasonlóan fehér, ragadós tejnedvet termel. Kétlaki növény, tehát külön fán fejlődnek a termős-, illetve porzós virágok. Így ha azt szeretnék, hogy a termős fánk gyümölcsöt hozzon, egy porzós példányt is kell ültetnünk a közelébe. Ez az alapfaj, és a legtöbb fajta esetében igaz, viszont van olyan fajta, a Norris, amelynek nincs szüksége beporzásra, anélkül is terem, méghozzá mag nélküli (parthenokarp) gyümölcsöket. Ha ez a fajta mégis beporzódik, akkor magvas gyümölcsök fejlődnek, azonban ezek a magok kis méretűek, egyáltalán nem zavaróak.

mandrin melonberry hs female 1
img 20231105 144335

Különleges gyümölcse az alapfaj esetén 1,5-2 cm átmérőjű, viszont nemesített fajták esetén nagyobb, kb. 2,5-3 centisre nő. Kinézetre hasonlít a málnához, íze édes, leginkább a málnához, és a görögdinnyéhez hasonlít. Nyár derekán virágzik, és október végén, november közepén érnek be a termései. A beporzás nélküli, megvatlan gyümölcsök később érnek, mint a magvasak.

Termesztése

A málnafa a mi klímánkon is sikerrel termeszthető, arra viszont figyeljünk, hogy mindenképpen napos helyre ültessük, hogy a gyümölcsök időben be tudjanak érni. Talajban nem válogat, az enyhén meszestől az enyhén savanyú talajig megél, és tolerálja a tápanyagban szegény, homokos talajokat, valamint jól tűri a szárazságot. De nyilván jobban szereti a mélyrétegű, jó vízelvezető képességű, tápanyagban gazdag vályogtalajt. Ahogy a legtöbb gyümölcstermő esetében, úgy itt is igaz, hogy minél jobb körülményeket biztosítunk neki, annál szebb és több termést szüretelhetünk.

Metszésekor azt kell szem előtt tartani, hogy termései az azévi hajtásokon fejlődnek. Ezért arra kell késztetni a fát, hogy minél több hajtást hozzon, ezt pedig erőteljes visszavágással érhetjük el. Ennek megvan az az előnye is, hogy nem több méter magasan fognak fejlődni a gyümölcsök, könnyen elérjük majd őket. Mint említettem, lehet fának nevelni, de ő végülis bokor szeretne lenni, így ha fát szeretnénk, időről időre el kell távolítanunk az előtörő sarjhajtásokat. Azonban ha nem dugvánnyal szaporítjuk, hanem közeli rokona, a narancseper (Maclura pomifera) magoncába oltjuk, ez a probléma kiküszöbölhető, mivel a narancseper egyáltalán nem sarjadzik.

Ha nem akarunk két fát ültetni, vagy azt szeretnénk, hogy a gyümölcsök nagyok és magvatlanok legyenek, akkor magoncok helyett válasszuk a Norris fajtát.

Kártevője, betegsége nincsen, így növényvédelemre nincs szükség.