Blog Fagyérzékeny növények teleltetése

Fagyérzékeny növények teleltetése

A sok éve tartó tendencia azt mutatja, hogy a magyarországi telek egyre enyhébbek, és egyre több olyan – eredetileg melegebb éghajlatról származó – növényt tudunk beszerezni, amik eleve csak néhány fokos mínuszt viselnek el (pl. citrusfélék), illetve amiket ennél sokkal jobb hidegtűrése okán akár ki is lehet ültetni szabad földbe (esetleg csak takarással). Azonban azt észben kell tartanunk, hogy nem vagyunk mediterrán ország, és bármelyik évben beköszönthet egy hosszabb ideig tartó hideg téli időszak – ahogy ezt 2026 január első felében meg is tapasztalhattuk, mikor sok helyen süllyedt több alkalommal is -20 fok közelébe a hőmérséklet-, amit a korlátozottan télálló növények már nem bírnak ki. Ezért a szívünkhöz közel álló ilyen növényeket, amiket nem szeretnénk elveszíteni, érdemes lehet inkább kiásni, vagy konténeres növény esetén bevinni a konténert, és átteleltetni. A teleltetés során azonban figyelembe kell venni néhány dolgot, nehogy aztán a végén rosszabbul járjunk, mint ha kint hagytuk volna az adott növényt.

Hőmérséklet és fény

A hőmérséklet viszonylag tág határok között mozoghat, és attól függ leginkább, hogy milyenek a fényviszonyok a teleltetőhelyen. Minél sötétebb van, annál alacsonyabb kell, hogy legyen a hőmérséklet, és minél világosabb van, annál magasabb lehet. Ennek az az oka, hogy magasabb hőmérsékleten a növény nem tud nyugalomba vonulni, továbbra is növekedni fog, új hajtásokat fog hozni, és ha emellé félhomály társul, akkor ezek az új növekmények nyurgák, világos színűen, gyengék lesznek. Tehát ha nem tudunk elég fényt biztosítani, alacsonyan kell tartani a hőmérsékletet, megakadályozandó a növekedést. Így akár egy sötét pincében is tarthatjuk télen a növényeket, ha maximum 5 fok körül van a hőmérséklet. Ha pedig egy világos télikertben, vagy növényházban teleltetünk, akkor akár a nappali 20 fok sem jelent problémát. De az emberek tipikusan a lakás egy fűtetlen helyiségébe szokták behordani a növényeket, ahol nincs sötét, de azért a fény eléggé korlátozott. Ilyen helyeken 10 fok környékén próbáljuk tartani a hőmérsékletet.

Víz

A locsolás mértéke szoros összefüggésben van az előző két paraméterrel. Ha a növényt teljes nyugalomban, alacsony hőmérsékleten tartjuk, nagyon óvatosan kell bánni a vízzel, hiszen a növény úgysem használja fel, nem párologtat, így könnyen rothadásnak indulhatnak a gyökerei. Ugyanezen okból kifolyólag tápozni is szigorúan tilos ilyenkor.

Kártevők

A teleltetőhelyen gyakran felütik a fejüket egyes kártevők, főleg a takácsatkára, és a pajzstetvekre kell odafigyelni. Ezért legalább hetente ellenőrizzük a növényeket, hogy nem látunk-e rajtuk pókhálószerű szövedéket (takácsatka), sárguló leveleket (takácsatka), vagy ragadós felületeket (pajzstetű). Ha ezeket észleljük, sajnos nem tehetünk mást, mint hogy permetszerrel belocsoljuk a növények földjét, persze csak akkor, ha a közeljövőben nem tervezünk gyümölcsöt szüretelni az adott fákról. Olyan felszívódó szert válasszunk, amit a gyökerén keresztül is fel tud venni a növény. De mindezt nagy eséllyel megelőzhetjük, ha még a behordás előtt átnézzük a növényeket, hogy ne eleve fertőzött növényeket vigyünk be.

A rossz teleltetés jelei

Hajtásnövekedés beindulása, halvány, nyurga hajtások, a szokásosnál sokkal hosszabb ízközökkel: a túl magas hőmérséklet miatt az életfolyamatok túl korán beindulnak, vagy eleve le sem állnak, azonban az alacsony fénymennyiség miatt az új hajtások nem tudnak rendesen fejlődni, a tápanyagok nem tudnak rendesen felszívódni, és hasznosulni, így szöveteik lazák lesznek.

Levélhullás: ha az egészséges, zöld levelek hirtelen nagy mennyiségben lehullanak, annak oka lehet a hirtelen hőmérsékletváltozás, például ha télen szellőztetünk, és a növény huzatot kap, és megfázik. Másik eset, mikor ősz végén túl későn visszük be a növényt a teleltetőhelyre, és a hidegből hirtelen sokkal melegebb helyre kerül.  Ezért figyelni kell rá, hogy amikor a növényt bevisszük, nagyjából ugyanannyi legyen a hőmérséklet kint és bent. 

Levélhullás a levelek fakulását, sárgulását, fonnyadását követően, majd a hajtások barnulása: túlöntözésre utal. Amíg az ágrendszer nem barnul, nem szárad, az azt jelenti, hogy a gyökérzet még nem károsodott, nem kezdett el rothadni, ekkor a növény még menthető, tavasszal ki fog hajtani. Ilyenkor ki kell emelni a konténerből, és hagyni kell szikkadni a talaját, majd ezután visszatenni a konténerbe, és a továbbiakban óvatosabban locsolni. Két öntözés között hagyjuk kiszáradni a talaj felső néhány centiméterét.

Levélsárgulás: ha a vegetációs időben hozott, eredetileg zöld levelek besárgulnak, de nem fonnyadnak, és nem hullanak le, valószínűsíthető a takácsatkák szívogatása. Minden egyes szúrás helyén egy apró, elhalt rész keletkezik, és ahogy egyre több a szúrás, ezek lassan összefolynak, elborítják a levelet, és összefüggő sárgává teszik. Ha a sárguláshoz pókhálószerű, finom szövedék megjelenése társul, akkor egészen biztosak lehetünk a takácsatka károsításában. Kedvelik a száraz levegőt.

Ragadós cseppek a leveleken, illetve a növény alatt a földön: takácsatkák károsítására utal, az általuk kiválasztott, úgynevezett mézharmatot figyelhetjük meg ilyenkor.

Hagymák, gumók teleltetése

Vannak olyan hagymás, gumós virágok, melyek fagyérzékenyek, ezért tél előtt ki kell ásni a kertből. Ilyen például a kardvirág, és a dália. Ezeknek a föld alatti részeknek az átteleltetése azonban sokkal egyszerűbb, szinte semmi odafigyelést nem igényel. Mindössze hideg, fagymentes helyen kell tartani valamilyen száraz közegben, ami lehet például homok, vagy fűrészpor.