Amikor elültetünk egy fát, azt szeretnénk, ha sok-sok évig örömet okozna nekünk. Márpedig ehhez az első lépés a helyes telepítés. Ez nem egy ördöngösség, de azért van pár dolog, amit érdemes szem előtt tartani az ültetés során.
A csemeték típusai
Konténeres
Ezekkel a csemetékkel van a legkönnyebb dolgunk. Mivel a konténerből való kiemelés során nem sérül a gyökérzet, nem okozunk jelentős stresszt a növénynek, az év bármely szakában telepíthetők. Igen, télálló növények esetén még télen is, amennyiben nem fagyott a talaj, és tudunk ültetőgödröt ásni. Amit viszont meg kell tennünk, az az, hogy a kezünkkel kicsit fellazítjuk a konténer fala miatt összepréselődött gyökereket, hogy ültetés után könnyebben meginduljanak
Szabad gyökerű
A szabadgyökerű csemeték kitermelésekor nagymértékben sérül a gyökérzet, ami túl nagy stresszt jelentene a növénynek a vegetációs időszakban, és a felszívó felület drasztikus csökkenése miatt nem lenne képes pótolni a levelek által elpárologtatott vizet, így előbb-utóbb kiszáradna. Ezért a kitermelés csak nyugalmi időszakban, tehát október közepétől március közepéig végezhető, és csak ebben az időszakban értékesíthetik a faiskolák a csemetéket. Ültetés előtt pár órára vízbe állítjuk a csemetét, majd visszavágjuk, megkurtítjuk a gyökérzetet, ezzel ösztönözve a növényt új gyökérelágazások fejlesztésére. Mivel a felszívófelület csökken, a hajtásokat is vissza kell vágni, mert kihajtás után a kis gyökérzet nem tudná ellátni a fát, pótolni az elpárologtatott vizet. Ha vásárlás után nem tudjuk rögtön eltelepíteni a végleges helyére, csak ültessük el egy ideiglenes helyre, amíg eldöntjük, hová kerüljön. Azonban még rügypattanás előtt tegyük ezt meg, utána már ne bolygassuk!
Átültetés
Egy már meglévő fa átültetésekor ugyanazokat a dolgokat kell szem előtt tartani, mintha vásárolnánk egy szabadgyökerű fát, és azt akarnánk elültetni. Tehát a nyugalmi időszakban végezzük el, a koronát vágjuk vissza, hiszen a gyökérzet nagy részét nem fogjuk tudni kiásni, áztassuk be pár órára, és így kerüljön az új helyére.
Az ültetés módja
Az első lépés az ültetőgödör kiásása. Arról, hogy mekkora gödröt érdemes ásni, megoszlanak a vélemények. Legjobb, ha az adott növény méreteit vesszük alapul. Minél nagyobb a gyökérzet, minél fejlettebb a fa, annál nagyobbat kell ásni, de az 50 cm átmérőjű, és ugyanilyen mély gödör bármelyik csemetének elég az induláshoz.
A gödör kiásása során a talaj felső 20-30 centis rétegét tegyük külön. Ez a feltalaj, melynek magasabb a humusz- és tápanyagtartalma. A kész gödör aljába érett szerves trágya, vagy komposzt kerüljön, erre pár centiméternyi föld a feltalajból, majd a növény, és a maradék feltalaj. Ezután jól locsoljuk be, majd az alsóbb talajrétegből származó földdel töltsük fel teljesen a gödröt, és enyhén tapossuk meg. Ezáltal tömörítjük a talajt a gyökérzet körül, így az fizikai kapcsolatba kerül a talajszemcsékkel. Azonban ne tapossuk meg nagyon, mert a gyökérzetnek szüksége van oxigénre, tehát levegőre, amit így túlságosan kiszorítanánk a talajból. Végül pedig kialakítunk egy tányért a fa töve körül, ahol meg tud állni, és be tud szívárodni a csapadék a gyökérzethez.
Hová essen az oltás helye?
Oltványok esetében gyakori kérdés, hogy hová essen az oltás helye. Vannak növényfajok, ahol a talajszint alá, vagy azzal egy vonalba, és vannak, amelyeknél néhány centiméterrel a talajszint fölé kell esnie. Itt több szempontot kell figyelembe venni:
A talajszint fölé kell esnie az olyan fajoknál, ahol az alanyra oltott nemes hajlamos gyökeret fejleszteni, ha a talajba kerül. Ilyen például a szőlő. Ez ugyanis azt eredményezheti, hogy gyorsabban fog fejlődni, vastagodni, mint az alany, amire rá van oltva, így az „ledobhatja” magáról. Márpedig a szőlőnél nagy jelentősége van annak, hogy nem saját gyökéren, hanem alanyon termesztik őket, mivel az alanyfajták kötöttebb talajon ellenállnak a szőlőgyökértetű (Filoxéra) támadásának. Itt tehát a talajszint felett kell lennie az oltás helyének.
A talajszint alá kell esnie az oltás helyének például akkor, ha a nemes nem hajlamos a gyökérfejlesztésre, viszont ellenálló bizonyos betegségekkel szemben, az alany viszont nem. Ha ugyanis lenne egy akár csak néhány centiméteres része az alanynak a talaj felett, könnyen megbetegedhet (például szelídgesztenye kéregrákja), a talajszint alatt viszont nem. Másik eset, mikor az alany hidegtűrése nem olyan fokú, mint a nemesé. Ez jellemző például a D. lotus alanyra oltott datolyaszilvákra. A talajban lévő alany nagyobb eséllyel vészeli át a hideg teleket, főleg, ha még fel is csirkézzük télire. Valamint ilyenkor a nemesnek is a föld alá kerül egy része, így ha esetleg visszafagyna az oltványunk, a nemes részből tud újrahajtani tavasszal, nem kell újra oltani a fát.
