Blog Tűzelhalás

Tűzelhalás

A tűzelhalás az Erwinia amylovora nevű baktérium által okozott súlyos növényi betegség. Polifág kórokozó, rendkívül széles gazdanövény körrel. A kórokozó gazdanövényei a rózsafélék családjába tartozó 33 nemzetség kb. 130 faja, köztük az alma, a körte, a birs, naspolya, és számos dísznövény, mint például a berkenye, és az ezüstfa. A különböző növényfajok, és azon belül a különböző fajták nagyon eltérően reagálnak a kórokozóra. Körték közül érzékeny a legtöbb régi, leginkább termesztés alatt lévő fajta, mint a Bosc kobak, a Konference, a Vilmos, és a Clapp kedveltje, míg ellenálló a Téli esperes. Almák közül a Jonatán, az Idared, és a Gloster a legfogékonyabb.

Tünetei

kep tuzelhalas hjfly
A kéreg elhalása, ekkor a fa már menthetetlen
erwinia amylovora bacteria atacks fruit trees
Kezdeti tünetek a leveleken

A kórokozó a teljes növényt fertőzheti. A lágy részek, mint a virág, levél, termés és hajtások egyaránt elfeketednek, és vizenyős foltok alakulnak ki rajtuk (baktériumfertőzés esetén jellemző), amik a fertőzés előre haladtával egyre terjednek. A betegség legjellemzőbb tünete a hajtásvégek kampós, úgynevezett pásztorbot-szerű meghajlása, majd elfeketedése. A virágok elhervadnak, vizenyődek lesznek, majd elszáradnak, hasonlóan a termésekhez, ami viszont ritkább tünet. Az elfeketedett és elszáradt növényi részek és a termések a fákon maradnak, nem esnek le. A fás részeken is megfigyelhetők tünetek, mint például a kéreg elhalása. Idővel elkülönül a fertőzött rész az egészséges szövettől, besüppedő, lilás-barna foltok, kéregelhalások alakulnak ki. A betegség megjelenésének helye nagyban befolyásolja a növény élettartamát, estlegesen az esélyt a megmentésére. Ugyanis a vázágakon, törzsön fellelhető tünetek kialakulását követően hamar számíthatunk a növény teljes pusztulására, míg a fertőzött virágok, sarjhajtások nagy ráhagyással történő eltávolításával még megmenthető a fa. 

erwinia amylovora okozta hajtáselhalás
A hajtáscsúcsok visszahajlása és elfeketedése a legjellemzőbb tünet

Életmódja

Az Erwinia amylovora a már fertőzött növényi részekben, fekélyes sebekben, fertőzött rügyekben vészeli át a telet, majd ha az időjárás kedvező a számára (legalább 15 Celsius-fok, párás, esős idő) és a növényi szövetekben is beindul a nedvkeringés, a sejtközötti járatokban elkezd szaporodni, és a növény felszíni részeire baktériumnyálka préselődik ki. A baktérium csak aktív növekedésben levő szövetet képes megfertőzni, így az intenzív hajtásnövekedés és a virágzás a legnagyobb kockázattal járó időszak. A növény részein megjelenő baktériumcseppek szél, rovarok, méhek, madarak és különböző művelő eszközök, például metszőolló közreműködésével, valamint virágporral jutnak el egyik fáról a másikra. Mezőgazdasági eszközök és gépek sérüléseken keresztül terjesztik a betegségek, de a kórokozó első sorban természetes nyílásokon, pl. gázcserenyílásokon, paraszemölcsökön keresztül jut be. A virágzáskori fertőzésben az időjárásnak és a beporzó szervezeteknek van nagyobb jelentősége. A rovarok egyik virágról a másikra szállva az egészséges bibére juttatják a korokozó fertőző anyagát, ami a bibeszálon, majd a kocsányon keresztül hatol be a hajtásokba. A háncsszövetbe jutva szaporodik a baktérium, és terjed tovább a fák más részeibe, majd el is pusztítja ezzel a növény vagy növényi rész kiszáradását okozva. Nyár elején, ahogy az idő melegebbre fordul, szárazabb a levegő, és a fák növekedése is alább hagy, a kórokozó terjedése is korlátozódik, visszaszorul. 

Védekezés

A tűzelhalás elleni védekezés a fajtaválasztással kezdődik. Ennél a betegségnél kiemelten hangsúlyos a megelőzés, ugyanis a tünetek megjelenése már azt jelenti, hogy a kórokozó a növénybe jutott, onnan pedig már rövid idő alatt képes elterjedni és tovább fertőzni. Igyekezzünk tehát megfelelő toleranciával, illetve rezisztenciával rendelkező fajtákat választani.

A betegségre fogékony fajták kondícióját, ezáltal ellenállóképességét javíthatjuk megfelelő tápanyagellátással. Kerüljük a túlzott nitrogén adagolást, mive ilyenkor a vegetatív részek gyors növekedésnek indulnak, ezáltal szöveteik lazábbak lesznek, így a kórokozó könnyebben fertőz. Kiemelt jelentőségű az agrotechnika is: a szakszerű metszés, a vízhajtások eltávolítása elősegíti a permetszer bejutását a lombkorona belsejébe, valamint lehetővé teszi, hogy az egész koronát jól átjárja a légmozgás, így az hamarabb megszárad.

Ha már megtörtént a fertőzés, nagyon fontos a lehető legkorábbi felderítése. A fák ellenőrzését vitágzáskor, majd az intenzív hajtásnövekedés idején célszerű elvégezni, amikor a megbarnult, megfeketedett virágok, illetve hajtásvégek különösen szembetűnőek. A fertőzőtt részeket el kell távolítani legalább 15-20 centiméterrel a beteg rész alatt, metszés után pedig az eszközöket fertőtleníteni kell, nehogy véletlenül átvigyük a kórokozót az egészséges fákra is.

A betegség kialakulása ellen lemosó permetezés gyanánt réztartalmú készítmények (réz-oxiklorid, réz-szulfát, réz-hidroxid) használata ajánlott. Ezek kontakt szerek, a megelőzésben van szerepük. A rézkészítmények biztonságos használata érdekében figyelembe kell venni a különböző fafajok rézérzékenységét. Ez almatermésűek esetében azt jelenti, hogy egérfüles állapot végéig alkalmazhatók. Ezután, a virágzás kezdetétől és sziromhullástól, valamint az intenzív hajtásnövekedés időszakától réz a lemosó permetezésnél alkalmazottnál jóval nagyobb higításban (mértéke szerepel a csomagolásokon), illetve foszetil hatóanyagú szer (Aliette 80 WP) használható, ami viszont már egy felszívódó hatóanyag, így a növénybe hatolt baktériumokat is elpusztítja.

Nemrég spanyol kutatók a tűzelhalás ellen hatásosnak tűnő baktériumokat azonosítottak. A Valenciai Mezőgazdasági Kutatóintézet és a Valencia Egyetem tanulmánya szerint a tűzelhalás elleni védekezésben eredményesen használható baktériumokról van szó. A vegyszerek kiváltására alkalmas biológiai készítmény létrehozásának első lépéseként különböző növényi szövetekből és földrajzi helyekről gyűjtöttek baktérium-izolátumokat. Először laboratóriumi körülmények között, majd a fákon észlelhető tünetek alapján vizsgálták a begyűjtött izolátumok hatását a tűzelhalást okozó baktériummal szemben. Az izolátumok közül 5 olyan baktériumfajt találtak, amelyek hatásossága ígéretesnek tűnik (Pseudomonas rhizosphaerae, Curtobacterium flaccumfaciens, Enterobacter cancerogenus, Pseudomonas azotoformans, Rosenbergiella epipactidis).